AKTUÁLIS

Református Nevelőszülői Hálózat
2013.04.04.



Megújult a DRK Múzeuma!
2012.03.03.







Keresés a honlapon

A Tuzséri „Soli Deo Gloria” Énekkar a Szatmárnémeti Láncos-templomban




Gyülekezetünk énekkara 2008. augusztusában egy szatmári kiránduláson ismerkedett meg a Szatmárnémeti Láncos-templom lelkipásztorával, Korda Zoltán nagytiszteletű úrral, aki akkor közvetlen szeretetével szívébe lopta magát a tuzséri énekkarosoknak. Még abban az esztendőben lelkész úr, a Láncos-templomi gyülekezet Ifjú Házasok Soli Deo Gloria Énekkarával ellátogatott Tuzsérra egy evangélizációs szolgálatra. Itt ismerkedhetett meg a két énekkar is egymással. Idén március 15-re pedig a tuzséri énekkar kapott meghívást a Láncos-templomba, amit nagy örömmel és szeretettel fogadtunk el.
Lelkes készülődés, heti háromszori próbák, előzték meg a március 15-e előtti heteket. Énekkarunk nagy megtiszteltetésnek vette, hogy a híres Láncos-templomban énekelhet. Énekkarvezető és énekkarosok egyaránt mindent bele adtak, hogy a lehető legszebben szólaljanak meg azok a kórusművek, amiket erre az ünnepi alkalomra választottunk. A visszajelzésekből ítélve, Istennek legyen hála, a lelkes készülésnek meg lett a szép és jó gyümölcse.
Március 14-én este még alighogy befejeztük a főpróbát, másnap hajnalban máris útra készen állt az énekkar az indulásra Szatmárnémetibe. Hamar megérkeztünk a 130 km-re fekvő megyeszékhelyre. A gyülekezet lelkipásztorai fogadtak bennünket. Egy kis felfrissülés után, a templomban tartottunk egy rövid próbát. Nagy ámulattal töltött el bennünket ismét a mi tuzséri templomunktól négyszerte nagyobb templom. Csak áldani lehet Istenünket templomépítő őseinkért, akik hitüket és áldozatosságukat ilyen gyönyörű templomok építésében mutatták meg.
Negyed tízkor kezdődött el az ünnepi istentisztelet, mely kereszteléssel vette kezdetét. Négy fiúgyermeket kereszteltek meg. Majd Bodnár Róbert tuzséri lelkipásztor hirdette Isten üzenetét a Galata 5,13-14. alapján. Nagytiszteletű úr a nemzeti ünnep kapcsán a szabadságról szólt, amire Pál is buzdította a galatákat. A szabadságnak testinek és lelkinek is kell egyszerre lennie, mert az ember test és lélek is egyszerre. A Krisztus követésében kapott lelki szabadság munkálja a test szabadságát is, ahogy 1848-1949 nagyjai is először szívükben, lelkükben lettek szabadok, és csak ezután érezték szükségét a test szabadságának. A szabadságnak pedig lelke van. Ez pedig a szeretet. Az igehirdető hangsúlyozta, hogy csak úgy lehetünk mint nép, nemzet és egyház szabadok, ha tudunk szeretni. A március 15-i testvérgyülekezeti találkozó is ezt a szabadságot hirdeti ebben az eldeformálódott világban. Ennek kellene sok helyen megtörténnie, hogy egy legyen az egyház és a nemzet. Így emelte ki az igehirdető 2009 egyik legnagyobb eseményét az egységes magyar református egyház újbóli létrejöttét.
Ezután Korda Zoltán helybeli lelkipásztor köszöntötte a tuzséri énekkart, és megköszönte a kapott ajándékokat: az úrasztalára készített virágtálat, és azt a horgolt terítőt, aminek az a különlegessége, azon kívül, hogy nagyon szép, hogy egy tuzséri református asszonytestvér készítette. A Láncos-templomban ha az úrasztalára néznek, mindig eszükbe fog jutni a testvérgyülekezet, Tuzsér. Majd nagytiszteletű úr a szatmárnémetiek ajándékát adta át, egy szép festményt a város egyik részéről, és a Kálvin én kapcsán egy Kálvin – portrét. Ez utóbbiak a tuzséri gyülekezeti termet ékesítik majd.
Az istentisztelet további részében ünnepi műsor következett, melyen versek hangoztak el, majd a Láncos-templomi és a tuzséri kórusok énekeltek. A helyiek a Nemzeti dalt adták elő, a tuzséri vendégek pedig a következő művekkel szolgáltak: Esterházy Pál: Jövel Teremtő Szentlélek; P. Balza: Ecce panis; 100. genfi zsoltár; Halmos László: Minden földek, Istent dicsérjétek!; és a nemzeti ünnepre tekintettel Kodály Zoltán: Röpülj, páva című művét. Ezután Szotyori Nagy Gábor budapesti orgonaművész hangversenyét hallgathattuk meg. Az istentisztelet a Himnusz befejezésével zárult.
A templomból kijövet megtapasztalhattuk a szatmáriak bőséges vendéglátását. Az ebéd után jó hangulatú beszélgetés következett a helyiekkel. Néha-néha egy-egy szép magyar nóta is felcsendült, majd a beszélgetést a tuzséri énekkar egy szép énekkel zárta, megköszönve ezzel a vendéglátást. A templom előtt készült még egy közös csoportkép, és indulás előtt egy helybeli asszonytestvér a belvárosban egy kis sétára kalauzolta el a tuzsériakat.
Nagyon szép vasárnapunk volt 2009. március 15-én Szatmárnémetiben, igazi testvérekre leltünk, és ezt a testvéri kapcsolatot nagyon sokáig szeretnénk ápolni, ha Istenünk megsegít bennünket. Legyen az övé a dicséret ezért a szép és áldott vasárnapért! Soli Deo Gloria!



www.reftuzser.shp.hu